Ez az az út, amire a részvevők még évek múlva is emlékezni fognak.
Nagyon nehezen találtunk 3. embert aki jön velünk, péntek késő este dőlt el, hogy szombat hajnal 2 kor indulunk. Összeszedelőzködtünk, és 2 kor el is indultunk Pécs irányába (itt volt az 1. pihenőnk). Viszonylag hamar 2,5 óra alatt ottvoltunk, a kocsi végsebességét is megnéztem, 151 km / h volt 4 emberrel, megpakolva.
Innen következett a Horvát határátkelő, majd Zágrábban álltunk meg egy InterSparnal.

Na itt következett az 1. probléma, nem indult az autó. Próba-próba, semmi, így hát 500 Ft os kapcsolási díjért telefon haza, van-e valami ötlet. Volt.., nézzük meg van-e szikra, volt, kábel vissza, padlógáz, indít, működik, úgy tűnt nincsen baj. Kis tanakodás után úgy döntöttünk, folytatjuk az utat. NA EZ VOLT A HIBA! Egészen a Horvát-Szlovén határig nem is történt semmi érdekes.

Itt mosolyogva mentünk át, Horvát oldalról vicces kiejtéssel felolvasták a neveinket majd tovább engedtek, Szlovén oldalon vagy 5 percig faggatóztak hova megyünk minek megyünk, meg hogy mi vagyunk az első magyarok hónapok óta. Elmondása szerint szokott a Balatonra járni horgászni, szóval egy jó 5 percet beszélgettünk, de miután már nagy volt a sor mögöttünk, indulni kellett.

Következett Szlovénia, ami a kedvenc helyem, hát nem hiába. Olyan utakon jöttünk, mentünk, amilyenekről néha csak álmodok. GPS sikeresen átvitt valami völgyön keresztül, ott kicsit szidtam, viszont a látványért megérte.

A szerpentinek ismételten külön izgalmat nyújtottak, sok kanyart 1-esben kellett bevegyek, a tetőre érés után pedig szép volt lenézni a szántókra, kis falvakra.
Majd pedig következett:

Itt már csak 1-szer álltunk meg 30 km-re a célállomás előtt, ami egyébként a tengerpart volt, Bibione környékén.

Végül egy Aprilia Marittima nevű helyen álltunk meg, körbenézni, hogy milyen a tenger jókvagyunk-e itt.

Megnéztük a kikötőt, ami igen szép volt, tele volt kishajókkal,  yachtokkal, amin éltek az emberek, viszont nem volt az az igazi tengerpart feeling, így úgy döntöttünk, hogy megnézzük Bibionét.
Hát itt következett a baj, ugyanis a kocsi nem indult. Megnéztem, hogy van-e szikra, ahogyan Zágrábban, na és itt már nem volt.. Ismételten telefon haza, pár művelet után azt tanácsolták várjuk meg míg lehűl a motor próbáljuk úgy. 1 óra semmittevés következett, mindenki csendben néz ki magából, én nagyon ideges voltam. Letelt az idő, hát próba..sajnos semmi. Megnéztem az összes biztosítékot, 1 nem volt jó, hát amíg nagy nehezen találtam egyet megcsillant a remény, kicseréltem, ugyanúgy semmi. Elindultunk az étterem felé segítséget kérni, hátha van valami szervíz, vagy akármi a környéken aki tud segíteni. Itt derült ki, hogy az olaszok csak olaszul beszélnek, semmi más nyelven. Angolul nagyon kevesen tudnak sajnos. Nagy nehezen adtak valami számot, amiről nem tudtuk hogy micsoda, de csak felhívtam. Gondolom mondanom sem kell, hogy olaszul beszéltek, 10 percbe tellett, mire angolul nagy nehezen elmagyaráztam hol vagyunk és mi a problémánk, azt az ígéretet kaptam hogy 5 perc és itt van. Hát itt is volt, ő is megnézte, de ugyanazt mondta, hogy a gyújtótrafó "not okay". Kérdi hogy bevigyen-e a szervizbe, mondtam 60 euróért köszönöm szépen nem, mert akkor nincs miből hazajutni, és még megcsinálva sincs az autó. Eközben ment a telefonálgatás haza a szülőkkel, hogy mi legyen, volt pár verzió, végül  szombat este 10 körül dőlt el, hogy anyumék fognak jönni, de alkatrész csak vasárnap este lesz, így hétfő reggel érnek ide leghamarabb. Hát ebbe bele kellett tőrödni, nem volt mit tenni, próbáljuk meg élvezni az ittlétet, ha már mindenki túl van a lelki megpróbáltatáson. Murphy alapján minden egyszerre romlik el, hát az autós telefontöltőmmel is így volt, ránézve a 3%-os akkuszintre nem voltam boldog. Még ez hiányzik, hogy kintmaradjunk telefon nélkül... Szerencsére Lau-nál volt tőltő ami jó volt az enyémhez is, így az étterembe kértünk segítséget, ahol nagyon jó fejek voltak és engedtek tölteni. Végül mindenki elfáradt, visszamentünk a kocsihoz, aludni.

Az első éjszaka nem telt jól, én rengeteget fennvoltam, fáztam, elfeküdtem az oldalam, így már hajnal 5 kor fennvoltam, de a többiek sem keltek sokkal később. Elmentünk hát kávézni az étterembe, bár az áraktól dobtunk egy hátast, 0,33l kóla 3 euró, croissan 1 euró, kávé 2 euró. Ezután kimentünk a kikötőbe sétálni, körbejártunk mindent, majd találtunk egy Spart, ahol vettünk egy kis innivalót, édességet, majd egy játszótérre mentünk, ahol volt röpi pálya és focipálya. Ekkor kezdtünk labdakeresésbe, nagy nehezen találtunk is egy boltot, 3 euróért vettünk egy labdát, és 2-3 órán keresztül el is voltunk vele, majd megéheztünk, szomjasak is voltunk, vissza akartunk menni vásárolni, igen ám csak délután 1-től szieszta van, meg vasárnap is volt, a többi helyen 3 euró alatt nem akartak semmitsem adni, így hát leültünk és vártunk 4-ig amikor kinyitott a "supermarket". 

Itt ismételten bevásároltunk, találtunk egy magyar rendszámos Audit, de nem vártuk meg a gazdáját, mivel hogy holnap úgy is jön a segítség. Visszamentünk a parkolóba, leültünk. 

Igen itt már nem volt mindenki a toppon, romlott a hangulat valamennyire. Ezen a napon már nem csináltunk semmit, majd 40 fok volt, el voltunk fáradva, csak a kocsiban beszélgettünk, míg lassan mindenki elaludt. 

4 óra tájt lehetett amikor faterék beálltak mellénk, de azt mondták aludjunk tovább, nekik is pihenni kell reggel korán kelünk majd. 

Korán is keltünk, el kezdtük hát csinálni a jószágot, de sehogysem akart szikrát adni. Kicseréltük a trafót, a gyújtáselosztót, a kábelt, ugyanúgy semmi... Itt én már éreztem a kocsi vesztét, az idő telik, másnap mindenkinek suli, munka, miegymás. 8 óra tájt bementünk a recepcióra, segítséget kérni, nagy nehezen jött egy csaj aki fordított nekünk olaszról angolra, 10 perc beszélgetés után ígéretet kaptunk hogy valami Gracianó nevű ember fog tudni segíteni nekünk, de csak fél 9 körül ér be. Nagyon segítőkészek voltak, telefonálni is próbáltak nekünk (ugyanis nem tudtuk, hogyan kell olasz számot hívni), ezúton is köszönöm a segítséget nekik!!
9 óráig nem történt semmi, így hát visszamentünk hogy na mi a helyzet, de a csajt már nem találtuk ott, viszont kedvenc recepciósunk aki már ismerte történetünket ott volt. Elmondtuk neki kit keresünk, majd a térképen megmutatta hol találjuk. Odamentünk, természetesen nem tudják hol van, de segítettek szervízt keresni. Udinénél közelebb nem találtak... Eldöntöttük, hogy megpróbáljuk azt a srácot, aki kinn volt szombaton, hátha ha oda elvisszük a szomszéd faluba, akkor meg tudják csinálni (közben kiderült hogy valószínűleg a hibás elosztó hazavágta az új trafót is, így hát kéne egy trafó..). Elindultunk meg is találtuk a boltot ami egy Audi szervíz volt, és 160 euróért adtak is volna alkatrészt...mondtuk köszi de nincs ennyink. Hát jártuk tovább a benzinkutakat hátha tudják hol egy bontó egy bolt egy akármi, városról városra küldtek, olaszul beszéltek csak, már már nevetséges volt a helyzet.. Stoppoltunk autómentőt, bementünk gumiszervízbe, mindenhova. Na nagy nehezen találtunk egy boltot mucsaröcsögén, ahol alkatrész is volt 45 euróért, hát meg vettük, vagy jó lesz vagy nem alapon, ez az utolsó esélyünk...

Nem volt jó így sem, meg lettek nézve a kábelek, minden egyéb, minden jó és mégsem működik. Valami rejtett elektromos hiba lehet a gond, de nem sikerült megoldani a problémát, így hát átpakoltunk, bezártuk az autót és áttoltuk a parkoló szélére, majd elindultunk hazafelé az autópályán. Rengeteg alagút, miegymás volt ami szép volt, Szlovéniában én vettem át a vezetést, fater elfáradt.

Hát ennyi, csomó adósságba vertem magam, nincs autóm (most lett ráköltve 80.000 teljes futómű felújítás, stb...) ...és valahogy meg kell oldani a hazaszállítást, mert ha az Olaszok hozatják haza az nem kevés pénz lesz...
A túra vége (amit saját kocsival mentünk)  738 km lett. 

 A teljes kirándulás KÉPEI:  www.facebook.com/media/set/

VIDEÓK:   www.youtube.com/watch

www.youtube.com/watch

www.youtube.com/watch

www.youtube.com/watch

www.youtube.com/watch

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.